A FEANTSA (The European Federation of National Organizations Working with the Homeless – Hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek európai szövetsége) a különböző országokban működő, helyi tagszervezetek beszámolói alapján összeállított egy anyagot a hajléktalanság megelőzését célzó stratégiákról és gyakorlatokról.

Az alábbiakban ennek az anyagnak az összefoglalója olvasható. Inkább hevenyészett, nem túl precíz jegyzetekről van szó, amik éppen csak arra alkalmasak, hogy tudjuk, minek érdemes utánanézni.

Európai Uniós háttér: Az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának fontos része a hajléktalanság megelőzése mint közös európai cél. A tagországoknak a Nemzeti Cselekvési Tervbe bele kell foglalniuk a hajléktalanság megelőzését célzó intézkedéseket és stratégiákat. Ezekre elviekben az Európai Bizottság és Tanács javaslatokkal válaszol. Valójában mindezidáig a hajléktalanság témájának alig szenteltek figyelmet európai szinten.

Ez a beszámoló 17 ország beadványa alapján készült, egyrészt az EU tájékoztatása céljából, másrészt a FEANTSA 2004-es, budapesti konferenciájára.

Megelőzési koncepció: Nagyon kevés országban van ilyen. Kevés kutatás folyik, és kevés adat áll rendelkezésre. Nem világos, hogyan kellene megelőzni a hajléktalanságot, és sokszor ez szolgál kifogásként arra, hogy miért nem költenek erre.

Angliában végeztek kutatásokat azzal kapcsolatban, hogy mi okozza a hajléktalanságot. Van egy definíciójuk a megelőzés 3 szintjéről, ami máshol is hasznos lehet:

1.kideríteni, mik a fő okok, és azokra célzott kormányprogramokat indítani

2. olyan csoportokra/egyénekre irányuló megelőzés, akik ki vannak téve a hajléktalanná válás veszélyének (pl. oktatási programok)

3. a személyes válság megelőzése (pl. párkapcsolati tanácsadás)

Fontos a korai megelőzés, azaz hogy olyan emberekkel foglalkozzunk, akiknek még nincsenek lakásproblémáik, és akik, ha segítséget kapnak, sosem lesznek hajléktalanok.

Még nem egészen világos a megelőzés definíciója, de a FEANTSA szerint van néhány kulcsfontosságú elem:

-         a lakás megtartása

-         megfelelő mennyiségű, elérhető szociális bérlakás

-         olyan szolgáltatások, melyek segítenek a megfelelő otthon megtalálásában és kialakításában

-         a mindennapi élethez szükséges készségek fejlesztése (pl. költségvetés)

-         segítség a segélyekhez és szolgáltatásokhoz való hozzájutásban

Belgiumban kutatták, hogy mik a rizikófaktorok:

-         fiatalok, főleg nehéz családi háttérrel

-         szociális és anyagi helyzet (alacsony iskolázottság, alacsony jövedelem, adósság felhalmozás)

-         egészség (pszichés vagy fizikai problémák)

-         állami intézményből kikerülők, hospitalizálódás, gondoskodástól függés

Az olasz és a svéd jelentés hozzáteszi még: a szociális háló, a kapcsolatok felbomlása, a modern nyugat-európai társadalmak képtelensége stabil és összetartó közösségek kialakítására.

Ezek voltak a rizikófaktorok. Vannak kiváltó okok, és a kettő nem ugyanaz. Az utóbbira példa: kilakoltatás, családi vita/szakítás (és családon belüli erőszak), intézményből (börtön, bentlakásos intézmény, katonaság, kórház) kikerülés, ha nincs család vagy más kapcsolat, amihez vissza lehet térni. A legtöbb ember ilyen esetben segítség nélkül átvészeli a nehézségeket, ha jelen vannak ún. jóléti tényezők: baráti kötelékek, stabil munkahely, jó egészség stb. Hajlamosító tényezők: pszichés betegség, kábítószer, deviancia, gyakorlati készségek hiánya, fogyatékosság, korábbi hajléktalanság.

Az ír, a francia és a finn jelentés szerint a szociális bérlakás kulcsfontosságú. A finn kormány most a városközpontokban kis lakásokat épít a kis családok illetve az egyedülállók igényeinek megfelelően. Egy finnországi kutatás ugyanis kimutatta, hogy amikor nincs elegendő kicsi, egyszemélyes lakás, az egyedülállók veszélyeztetettebbé válnak. A finn kormány lakásügyi tanácsadó rendszert is kialakított.

Belgiumban (és máshol is) megkülönböztetik azokat az általános intézkedéseket, amik lehet, hogy segítenek megelőzni a hajléktalanságot (pl. jó oktatási rendszer) és a célzott intézkedéseket.

Franciaországban az elv: a szociális jogok, így a lakhatáshoz való jog biztosítása. Ausztriában civil szervezetek azzal foglalkoznak, hogy megelőzzék a kilakoltatást és hogy csökkentsék a hajléktalanokkal kapcsolatos előítéleteket. Kimutatták ugyanis, hogy sokan, főleg fiatalok a megbélyegzéstől való félelem miatt nem veszik igénybe a hajléktalanoknak nyújtott szolgáltatásokat, és ez nehézzé teszi a megelőzést.

Megelőzés kormányzati szempontból: Néhány országban világosan körül van határolva a megelőzés fogalma, és ehhez kapcsolódnak a kezdeményezések. Más országokban csak a sürgősségi ellátással foglalkoznak. Megint máshol nem foglalkoznak külön a hajléktalanság megelőzésével, csak az átfogó, a szociális biztonságot garantáló rendszerrel, azaz a szociálpolitika vezérelve a szociális jogok biztosítása. Tehát két fő kormányzati megközelítés létezik: átfogó szociális védelmi rendszer, aminek része a hajléktalanság kérdése (pl. Franicaország, Spanyolország, Dánia), illetve a kifejezetten a hajléktalanság megelőzését célzó programok (pl. Írország és Skócia).

Dániában van egy törvény a szociális szolgáltatásokról. Ennek az a célja, hogy tanácsot és támogatást adjon a szociális problémák, közöttük a hajléktalanság megelőzése érdekében. Összetett megközelítés: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás stb. A helyi civil szervezetek szerint a törvény még nem minden, de sok embert megmentett a hajléktalanságtól. Dániában a legtöbb önkormányzat politikai céljává tette, hogy segítsenek az embereknek megtartani a lakásukat. A dánok ajánlása szerint lehetne erősíteni az önkormányzatok felelősségét, ha az állam kötelezné őket egy hajléktalansággal kapcsolatos stratégia elkészítésére, illetve ha a dán kormány belefoglalná a lakhatáshoz való jogot az alkotmányba.

A svéd modell hasonló. Fontos benne a teljes foglalkoztatás irányába vezérelt gazdaságpolitika, az egyetemes biztosítási rendszer és a fejlett szociális bérlakás rendszer. Itt is az önkormányzatok felelősek a lakosok támogatásáért. Erős a kapcsolat a lakhatás és a megelőzés között. Svédország lakáspolitikája: fenntartható alapon lehetővé tenni, hogy mindenki jó és biztonságos körülmények között élhessen, megfizethető áron. Jelentésük szerint az is fontos a megelőzésben, hogy a bérlők tisztában legyenek a jogaikkal és érdekeik érvényesítése érdekében szerveződjenek.

Magyarországon a családsegítő központok tekinhetők megelőzéssel foglalkozó intézményeknek. Szociális munkások felmérése szerint a hajléktalanok több mint fele családi okokat/válást nevez meg fő kiváltó okként. A kormány létrehozta az Esélyegyenlőségi Minisztériumot, ez foglalkozik majd a kirekesztettséggel és készít törvényjavaslatokat a társadalmi integráció érdekében.

Olaszországban nincsenek átfogó megelőző intézkedések és stratégiák. Nincs együttműködés a különböző kormányzati szintek között. Csökken az ellátóknak juttatott költségvetési támogatás.

Spanyolországban átfogó szociális rendszer működik, de a szervezetek szerint több pénz kellene lakhatásra és a nagyon alacsony jövedelműek megsegítésére.

Görögországban növekszik a hajléktalanok száma, de nincs politikai akarat arra, hogy kiemelten foglalkozzanak a problémával. A nemzeti cselekvési tervekben és egyéb programokban nem említik a hajléktalanságot.

Luxemburgban nincsenek megelőzési stratégiák. A jelentés részletes javaslatokat tartalmaz a jelenlegi rendszer megreformálására. (Pl. minimáljövedelem program, szociális bérlakás stb.) A bürokrácia megnehezíti a segélyekhez való hozzájutást. Sok jog bejelentett lakcímhez kötődik, így sok ember kívül reked.

Finnországban stratégiai jellegű megközelítés van. A szociális program fő elemként kezeli a hajléktalanság megelőzését. A stratégia hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindenki (valamilyen, megfelelő formájú támogatás révén) lakáshoz jusson. Van egy nemzeti program a hajléktalanság csökkentésére, amit 2005-ig meghosszabbítottak. Különleges intézkedéseket foganatosítottak a hajléktalanság enyhítésére és a megelőzésre is. A program főleg a lakhatásra összpontosít, és szerepel benne, hogy arra kötelezik magukat, hogy építenek vagy építtetnek lakóhelyeket a hajléktalanok és más kirekesztett csoportok részére, illetve hogy megnövelt lakástámogatást adnak alacsony jövedelműeknek. Ami a megelőzést illeti: az önkormányzatoknak megelőző anyagi támogatást kell adniuk a kilakoltatások elkerülése érdekében. 2003-ban az állam és az önkormányzatok képviselői aláírtak egy szerződést, hogy elősegítsék a hatékony együttműködést maguk és a civil szervezetek között, a hajléktalanség csökkentése illetve megelőzése érdekében.

Hollandiában a korábbi reagáló jellegű politikát felváltó irány fő elemei: a családon belüli erőszak megelőzését és kezelését szolgáló hálózatok és a kialkoltatást megelőző hálózatok.

Angliában egyes helyi hatóságok sokféle lakhatási lehetőséget kínálnak és segítséget nyújtanak, pl. lakbér előleget adnak, segítenek ingatlant találni és lakás vagy más támogatásokhoz hozzájutni. A lényeg, hogy még akkor kell segíteni az embereknek, mielőtt a hajléktalanná válás veszélye fenyegetné őket vagy hajléktalanná válnának.

Írországban 2002 óta van a kormánynak átfogó megelőző programja, melyet 4 minisztérium együtt dolgozott ki. A program különösen az állami intézményekből kikerülő emberekre összpontosít. Több hajléktalansággal kapcsolatos program is van. Ezek a helyi önkormányzatokat kötelezik helyi cselekvési tervek kidolgozására.

Megelőzés a civil szervetek szemszögéből, példák a civilek tevékenységére a különböző országokban:

 A belgiumi jelentés felsorolja a szerintük legfontosabb 5 megelőző intézkedést:

1. a hajlétalanná vált embert rögtön szociális bérlakásba juttatni, nem csak egy szállón eltöltött idő után
2. szociális bérlakás, lakhatási támogatás azoknak, akiknek hátralékuk van, a kilakoltatást megelőzendő
3. minden kerületben elegendő krízis szállás és átmeneti szállás
4. a börtönből vagy pszichiátriai intézményből kikerülésre való felkészítés fejlesztése
5. jogi elsőbbséget a hajléktalanok szociális lakhatásának

Így vagy úgy, de mindegyik jelentés nagyjából ezeket a lépéseket említi, csak néhány országban történt már néhány lépés, máshol pedig még semmi.

Törvénykezés:

Angliában az elmúlt években új törvények születtek, például egy olyan, ami a helyi önkormányzatokat kötelezi az ellátás felülvizsgálatára, valamint arra, hogy stratégiát dolgozzanak ki a hajléktalanság kezelésére és megelőzésére. A törvény előírja, hogy a civil szférát is be kell vonniuk a munkába, sőt, Skóciában a hajléktalanokat is.

Finnországban a kormány a városi és a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta a lakás szolgáltatások (így a lakástámogatás) megszervezését. Törvény van a pénz- és adósságügyi tanácsadásról, ami az önkormányzatokat arra kötelezi, hogy a lakosoknak ezt biztosítsák.

Franciaországban van egy törvény a garantált minimáljövedelemről. A Besson törvény kimondja a lakhatáshoz való jogot. Ausztriához és Írorszáhgoz hasonlóan elismerik annak szükségességét, hogy legyen megfelelő számú szociális vagy olcsó lakhatási lehetőség. Törvény mondja ki, hogy minden nagyvárosnak (50.000 lakos felett) lakáspiaca legalább 20%-át szociális lakásként kell hasznosítania. Fontos tényező még az ingyenes, általános egészségügyi ellátás. A probléma az, hogy mindezekhez nem adtak elegendő költségvetési forrást illetve hogy a kormányváltás ezen vívmányok megnyirbálásával fenyeget.

Ausztriában viszonylag nagylelkű lakástámogatás van és nagy számú elérhető árú lakás. Inkább a lakásépítés a prioritás, semmint az alacsony jövedelmű háztartásoknak nyújtott támogatás.

Svédországban a lakhatásról szóló törvény a megelőzés kulcsfontosságú eleme. Fontos, hogy erős törvények védjék a bérlőket, legyen elkötelezettség a kormány részéről a lakhatás biztosítására és elérhető legyen a szociális lakhatás mindenki számára, megbélyegzés nélkül.

Sok ország jelentése szerint a hajléktalanság megelőzésében nagyon fontos a garantált minimáljövedelem biztosítása.

A legtöbb országban született valamilyen törvény a kilakoltatások megelőzésére. Sok ország jelezte az elegendő számú szociális lakás hiányát. Kivételt képez Svédország, ahol a kormány a lakhatás biztosítását tekinti a megelőzés kulcsának.

Oktatás: Általában fiatalokat oktatnak az otthonról való elköltözéssel és az önálló élettel kapcsolatos tudnivalókra. (pl. Skócia iskoláinak 66%-ában megvan az otthon elhagyásáról szóló oktatócsomag.)

Bevándorlók: Magyarországon született törvény a bevándorlókkal és hajléktalanná válásuk veszélyével kapcsolatban. A menekültek majdnem ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, mint a magyar állampolgárok. Vannak olyan civil szervezetek, melyek átmeneti szállást biztosítanak a menekülttábort elhagyóknak, de ez a csoport mindenképpen veszélyeztetett. Dániában a bevándorlók számára az önkormányzat lakást biztosít az első 3 évre. Ez idő elteltével szintén veszélyeztetettek.

Kilakoltatás: Sok EU tagállamban van olyan törvény, ami a kilakoltatás megelőzését szolgálja. A legtöbb országban van lakhatási vagy lakbér támogatási rendszer. Skóciában a jelzálog hitelező a fizetés elmaradásáért csak akkor lakoltathat ki valakit, ha az illetőnek már felajánlották a pénzügyi tanácsadás lehetőségét.

Magyarországon 2003 januárjában született egy törvény az adósságkezelésről. Kb. 500.000 háztartásnak van több mint 6 havi lakbér vagy jelzálog hátraléka. A törvényt egy program kíséri, ami az eladósodást próbálja kezelni. A közüzemi díjakkal való elmaradás egy másik komoly probléma Magyarországon. Fokozatosan bővül azok köre, akik részt vehetnek a programban, és később azok a családok is részt vehetnek majd, amelyek 25%-nál kevesebbel tudnak csak hozzájárulni az adósságtörlesztéshez.

Ausztriában egy törvény kimondja, hogy a bíróságnak minden egyes kialkoltatási ügyről értesítenie kell az önkormányzatot, hogy az lépéseket tehessen (ifjúságvédelem, szociális osztály stb.).

Hollandiában a lakáspiac 40%-a szociális bérlakás, ami nagyon nagy arány. A lakásszövetkezeteknek és a hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteknek van egy közös programjuk, ami a lakásban maradást hivatott elősegíteni. Beavatkozásuk révén az esetek 90%-ában sikerül megtartani a lakást. Ez sokkal kevesebbe kerül, mint az átmeneti szállások fenntartása. A korai beavatkozás nagyon sikeres a kilakoltatás elkerülésében. Korán felveszik a kapcsolatot azokkal, akik elmaradnak a lakbérrel.

Belgiumban van egy, a kilakoltatás halogatását szolgáló törvény, de nem igazán működik. Vannak új programok a kilakoltatás megelőzésére és a lakáskészlet növelésére, ezeknek egy külön anyagban lehet utánanézni.

Dániában a szociális hatóságok közvetítőként lépnek fel a bérlők és a tulajdonosok között, hogy ki legyen fizetve a lakbér és segítsenek az embereknek beosztani a pénzüket.

Olaszországban rossz a helyzet. 500.000 családot fenyeget az otthonvesztés. Szociális munkások próbálnak közvetíteni és segíteni a családoknak.

Családon belüli erőszak: Belgiumban az átmeneti szállókon, menhelyeken menedéket keresők 1/3-a nő, és nagy részük erőszak elől menekül. Több országban van távoltartásról szóló törvény, hogy a bántalmazott otthonában maradhasson.

Információ és tanácsadás: A lakhatással és/vagy adósságkezeléssel kapcsolatos tanácsadást többnyire civil szervezetek végzik.

Magyarországon majd’ 100.000 család ellen van folyamatban bírósági eljárás tartozások miatt. A kormány a jelzálogról a közüzemi díj hátralékokra is kiterjesztette az adósságkezelő programok körét. Tervbe van véve, hogy kötelezik a szolgáltatókat arra, hogy értesítsenek egy adósságkezeléssel foglalkozó civil szervezetet azokról a fogyasztókról, akik több mint 3 havi díjjal tartoznak. (Ennek pontos gyakorlatáról részletesebben is lehet olvasni.)

Angliában az önkormányzat feladata tájékoztatni és tanácsokkal ellátni azokat, akiket a hajléktalanná válás veszélye fenyeget, kivéve Észak-Írországban. A tanácsadás minősége azonban nem mindenhol egyforma. Ezen kívül sokféle tanácsadó szervezet van (lakhatási, általános, bántalmazott nőknek, szállón lakóknak, börtönviselteknek stb.). Van ingyenesen hívható lakhatási segélyvonal is. Vannak az érintettek és családi ill. baráti körük között közvetítő szervezetek.  

Intézményből elbocsájtottakat segítő programok: Börtönből szabadulás előtti programok, főleg Írországban. Magyarországon főleg fiatalkorúak számára a szabadulás előkészítése, kapcsolatfelvétel a családdal, munka- és tanulási lehetőségek felkutatása. Lehetséges, hogy a jövőben lesz számukra lakástámogatás is. Angliában és Skóciában is működnek ilyen szervezetek. Csehországban alternatív büntetésvégrehajtás, pl. közmunka. A litván, a cseh és a magyar jelentés szerint az állami gondozottak növekvő számban fordulnak hajléktalan ellátókhoz.

Konklúziók: A hatékonyság érdekében fontos a civil és a kormányzati szervek együttműködése. Prioritás kérdése: sokszor a „tűzoltásé” az elsőbbség, és a civil szervezeteknek nagyon nehéz a megelőzésen dolgozni, amíg arra nincs politikai akarat és anyagi támogatás. A megelőzés hosszútávú és befektetést igényel. Sok országban már kidolgoztak megelőző intézkedéseket, de ezek veszélybe kerülnek a költségvetési megszorítások miatt. Az EU felszólíthatná a kormányokat, hogy ne feledjék, hogy a társadalmi kirekesztés és így a hajléktalanság orvoslása a közös célok egyike, és ez megköveteli, hogy a tagállamok politikai és anyagi támogatást nyújtsanak a megelőzéshez.